SAHO /etikett/
„Egymás felé tisztelettel, a kard felé alázattal fordulunk”
A választásról
A nagy különbség a régi és a mai kor embere között, hogy a mai embernek van lehetősége választani. Megválaszthatja a harcművészeti ágat melyet gyakorolni akar. Megválaszthatja a termet, ahol edzeni szeretne. Megválaszthatja a mestert, akitől tanulni kíván, továbbá egy pár alakalom után eldöntheti, akar-e maradni.
Ha viszont elkötelezte magát, akkor tudomásul veszi, hogy Dojo nem demokratikus intézmény, hanem egy olyan hely, ahol az alá – fölé rendeltség valamint, ha tiszteletteljes kérések formájában is de a parancsuralmi rendszer jellemző. Ennek célja, a folyamatos tanulás, fejlődés, valamint a sérülések, balesetek elkerülése.
A Senseiről
A mindenkori mesterek figyelmébe ajánlottan: „Apám Jamamoto Dzsin’uemon mondta egyszer, hogy egy Szamurájnak az a legjobb, ha jó csatlósai vannak. A Katonai dolgok nem egyetlen emberre tartoznak, függetlenül attól, bármennyire is szeretné magát hasznossá tenni. Pénzt lehet kölcsönkérni, de egy jó emberhez nem tudsz hirtelen hozzájutni. Kiválóan el lehet tartani egy embert az elsőből. Ha az embernek vannak csatlósai, nem csak saját magát kell táplálnia. Ha elosztjuk, amink van és etetjük alárendeltjeinket, meg tudjuk tartani a jó embereket.„ Hagakure 77.
A Sensei kötelmei:
A Sensei kötelessége, hogy mind az egyéni megjelenés, az öltözet valamint a felszerelés ápoltsága terén jó példával járjon elöl. A Sensei elsőnek érkezik, és a Dojo-t utolsónak hagyja el. A Sensei kötelessége, hogy a legjobb képessége szerint átadja tudását, nem tartva vissza, s nem titkolva el semmit. A Sensei kötelessége, az edzéseket minden körülmények közt megtartani, vagy rendkívüli esetben az arra érdemesnek tartott személyt helyettesítésre felkérni. Kötelessége továbbá, a saját tudását, képességeit fejleszteni. Kötelessége a tanítványokkal szemben, maximális tiszteletet tanúsítani, azok jelenlétében vagy azon kívül is. Joga az oktatás érdekében a rendel és a fegyelmet fenntartani, azokra figyelni illetve figyelmeztetni.
A KEIKO-ról, az edzésről
Az igazi tisztelet az, amely nem félelemből fakad, és amit semmiféle hátsó szándék nem motivál.
Az edzés kezdetére, a Dojo-ba átöltözve, tiszta, rendezett felszereléssel, ápoltan pontosan érkezük. Az edzésre alkoholtól, vagy bármely más tudatmódosító szertől mentesen érkezünk, ellenkező eset azonnali kizárást von maga után. Szemináriumokon, vagy EMBU-n bemutatókon, a szünetekben (pl. ebéd) sem fogyasztunk alkoholt.
Ha véletlenül elkéstünk, akkor a terembe lépéskor meghajlunk, majd a lehető leggyorsabban elfoglalunk egy üres helyet. Ha éppen tiszteletadás folyik, azt kivárjuk, megzavarni nem illik. A késés indokaira hivatkozni, magyarázkodni illetlenség.
Jó tanács: Az edzéshez szükséges felszerelésünket, holminkat, ne az utolsó pillanatban keresgessük, rakjuk össze. A mobiltelefonokat az edzés időtartamára kapcsoljuk ki, vagy némítsuk le.
Ha a terembe, Dojo-ba lépéskor a Sensei már bent tartózkodik, felé fordulunk és jól érthető SENSEI szóval és meghajlással üdvözöljük. Ha a terembe, Dojo-ba utoljára lép be a Sensei, akkor az aki elsőnek észreveszi, hangos REI kiáltással, a többiek tudomására hozza, és egyéb tevékenységüket felfüggesztve a mestert meghajlással üdvözlik. Ezen üdvözlések, a korábbi találkozástól függetlenek, a Dojo illetve a KEIKO különálló, független területe miatt.
A sorakozó elhangzása után, mindenki megkeresi a helyét és várja a kardnak történő tiszteletadás (TO REI ) kezdetét. A teremben, Dojo-ban az edzés elején elfoglalt pozíciónkat tartsuk, a gyakorlat végeztével ugyan oda álljunk vissza. A teremben, Dojo-ban nincsenek „kibérelt„ helyek. A régi tanulók, Sempai-ok, előreengedik az újakat, hogy azok is fejlődhessenek. Az edzés elején, illetve végeztével a TO REI-t mindig a Sensei jobbján ülő Sempai vezényli le.
Egymással szemben, s főleg az új tanulókkal (különös tekintettel a hölgyekre) bánjunk a legnagyobb tisztelettel. Egymás hibáin, az újak esetlenségén nevetgélni, arra megjegyzést tenni, fölényeskedni, tiszteletlenség.
Figyeljük a Sempai – Kohai kapcsolat tiszteletben tartására.
Ha valakinek fizikai problémája van, vagy más egészségügyi gonddal küzd, edzés előtt vagy közben jelezze azt. Ha pusztán a testünk tiltakozik, a szokatlan bánásmód ellen, legyük úrrá rajta. Mindenek előtt azonban, a végső cél a tanulás, nem pedig a sérülés, egészségromlás.
Kérdéseket a gyakorlatok befejezése után a jobb kéz feltartásával jelezzük. A bal kéz a kardot rögzíti. A Sensei válaszadása után, a választ érthetően, hangosan megköszönjük és meghajlunk. Gyakorlat közben közbeszólni illetlenség.
Önhatalmúlag a helyünket elhagyni, beszélgetést folytatni tilos, ez fegyelmezetlenséghez vezet, balesetet okozhat, azon felül tiszteletlenség.
A teremben, Dojo-ban sem a Senseinek, sem a társainknak nem fordítunk hátat, kivéve, ha a gyakorlat megkívánja.
Ha a Sensei gyakorlatot, formát mutat be, fegyelmezett alapállásban Shizei, vagy Seiza-ban ülve, figyelmesen végignézzük, majd ha szükségét érezzük, kérdezünk.
Seiza-ba, Tatehiza-ba leülni, vagy ebből felállni, próbáljunk egy határozott, esztétikus mozdulattal. A Hakama hangos csapkodása közönséges viselkedés!
Seiza-ban ülve, tenyerünket zárt ujakkal combjainkra fektetjük. A széttárt tenyér nyitott, szétterpesztett újakkal illetlen negatív vizuális üzenet.
Az ásítás illetlenség. Ékszer viselése (gyűrű, nyaklánc, karkötő) balesetveszélyes és illetlenség. A nyitott Gi felső vagy a Hakama hasítékán ( matadachi ) kilátszó alsónemű, vagy csupasz bőrfelület illetlenség. Káromkodni illetlenség.
Ügyeljünk, ha elhaladunk egymás mellett, a kardhüvely ne érjen máshoz vagy másik kardhüvelyhez, sértő és illetlen dolog.
Tartsunk a Gi-nkben papírtörlőt vagy egy kisebb törölközőt. A verejtéket a Gi ujjával, kézfejjel leitatni, vagy a kezünket a Sageo-ba, Hakamába törölni közönséges.
Ha folyadékot fogyasztunk, a terem fala felé, Seiza-ban ülve, az edényt két kézzel tartva (bal tenyér vagy ujjak az edény alján, a jobb fogja az edényt) végezzük a műveletet. Ha szükséges, például a szánkat papír zsebkendővel töröljük meg, ne a Gi ujjával. Az iváshoz kérjünk engedélyt.
Szerelvényigazítás: fél fordulattal a terem fala felé végezzük, kivéve, menet közben a térdvédő igazítását. A szerelvény igazításához kérjünk engedélyt.
A Kardról
„Nem azért gyakorlunk kardal, hogy embereket öljünk, hanem hogy magunk is jobb emberekké váljunk. „
„A kardal történő gyakorlás akkor érte el igazi célját, mikor már nincs szükségünk kardra”
Alapvető szabály, hogy kardunkat játékból nem szegezzük senkire, azzal nem fenyegetünk senkit. A gyakorlatok kivételével a kardnak tokban a helye. A Dojo-ban a fém, illetve a fakard szimbolikusan azonos értékű.
A gyakorlatok közben, vágás, szúrás, lépés, fordulás, helyzetváltoztatás előtt, mindig meggyőződünk (metsuke), hogy nincs előttünk, mögöttünk, mellettünk senki, akiben kárt okozhatnánk. Ha a kardunk a tokból a rögzítés hanyagsága miatt kicsúszik, hagyjuk leesni, ne kapjunk utána. Ez bárkivel, oly sok év után is előfordulhat. Fő a baleset elkerülése. A leesett, lenyugodott kardot felvesszük, és jelképes lerázás után visszatesszük a hüvelyébe. Ilyen eseményen nevetgélni, megjegyzés tenni tiszteletlenség.
Ha véletlenül elrontunk egy Noto-t, megjegyzés nélkül, rezzenéstelen arccal megismételjük. Tokban lévő kardot, mindig élével a fal felé fordítva fektetünk le. Falhoz kardot nem támasztunk, mert eldől, másfelől pedig közönséges. Földön fekvő kardot átlépni, tiszteletlenség. Kard átadása a tanultak alapján, etikett szerint történik.
A felszerelés mindenkinek pénzben kerül, vigyázzunk egymás értékeire és a saját felszereléssel dolgozzunk. Feketére festett bokuto nem megengedett, mert általában silány, rossz minőségű anyagot takar, könnyen törik, valamint a világos színűeket „elrondítja”. Fém kard esetén, a fegyver tisztaságán kívül, győződjünk meg a rögzítő csapok (mekugi-k) állapotáról, ha kell, cseréljük őket újra.
Tiszteletadásnál, hüvelykujjunk begyével, ellenőrizzük a hüvely épségét nem-e hasadt, repedt el valahol. Ez mindig az él felőli oldalon történik.
A kard tisztításánál, a kardról lerántani a tokot, közönséges viselkedés.
Ha valaki egy hónapnál tovább nem látogatja a Dojo-t, újabb rendelkezésig ismét csak bokutot használ.
A felszerelésről
„50 vagy 60 évvel ezelöttig, a Samuraj minden reggel megfürdött egy dézsában, megborotválta a homlokát, tömjénnel beillatosította a fejét, levágta majd habkővel súrolta és madársóskával fényesítette körmét. Gondosan ügyelt arra, hogy törődjön megjelenésével, azon felül tisztán tartotta fegyvereit.„ HAGAKURE
A régi kopott ruha, amennyiben tiszta, meg van varrva, sokkal értékesebb jellemre utal, mint a drága, de elhanyagolt, sokszor szagos öltözet.
Egy ember lehet fiatal, vagy idős, sovány vagy testes, vonzó vagy ép az ellenkezője, de az ápolt tiszta külső saját magunkkal, az edzőtársainkkal és a Sensei-el szemben is megtisztelő.
Az öltözet színei, obi, gi, sageo, lehetnek egyéniek, azonban fekete obit, fehér sageot csak mester szinten szoktak viselni. A lábakat fedő tabi mindig fehér.
Idősebb, azonos, vagy magasabb tudású Sensei jelenlétében a Dojo vezetőjének sem illendő, fekete övet, fehér sageot viselni.
Végezetül:
„Jól mutat, ha az ember kifüggeszti páncélja darabjait, de az is elegendő, ha mindegyik hiánytalanul megvan.” HAGAKURE